A munkaviszony megszüntetésének több módja is van, jelen esetben a „klasszikus” felmondásról szeretnék megosztani néhány gondolatot, azon belül is a leggyakrabban előforduló, határozatlan időre szóló munkaviszony esetére vonatkozó szabályokról.
Elöljáróban annyit érdemes tudni, hogy a munkaviszony három féle módon szüntethető meg:
- közös megegyezéssel
- felmondással (korábban ez volt az ún. rendes felmondás)
- azonnali hatályú felmondással (korábban ez volt az ún. rendkívüli felmondás)
A jelen bejegyzésben a 2. ponttal, azaz a „sima” felmondással szeretnék foglalkozni, ezt neveztük korábban rendes felmondásnak.
A lényeg ebben az esetben, hogy nem történik semmi rendkívüli esemény vagy súlyos szerződésszegés a munkáltató részéről, ami megalapozná az azonnali hatályú felmondást, a munkavállaló egyszerűen csak nem szeretne tovább az adott munkahelyen dolgozni.
Tisztában vagyok vele, hogy sok esetben az ilyen jellegű felmondás úgy történik, hogy a munkavállaló besétál a feletteséhez és közli, hogy szeretne felmondani, és ha a munkáltatónak nincs ellene kifogása, akkor megtörténik a „papírozás”, ami egyébként sokszor egy közös megegyezéssel történő megszüntető megállapodásban ölt testet.
Ha azonban munkavállalóként szeretnénk helyesen eljárni, akkor érdemes néhány dologra odafigyelni, már csak azért is, mert ha esetleg elmérgesedik a helyzet, akkor se legyen gond.
Nézzük, mi az az 5 dolog, amire érdemes általában figyelni, hogy ne minősüljön jogellenesnek a felmondásunk!
- Írásbeliség: Fontos tudni először is, hogy a felmondásnak írásban kell megtörténnie, azaz, ha szóban közöljük a felmondásunkat, az jogellenesnek minősül, plusz később bizonyítani is nehezebb lesz, hogy mikor és milyen módon mondtunk fel.
- A felmondás megfelelő közlése: A felmondást érdemes igazolható módon közölni a munkáltatóval, ez történhet úgy, hogy annak egy példányát a munkáltató átvételt igazoló aláírásával visszakérjük, történhet tanúk jelenlétében vagy akár postai úton is, a lényeg, hogy vita esetén később igazolni tudjuk, hogy mikor és milyen módon közöltük a felmondásunkat.
- Indoklás: Ha határozatlan idejű a munkaviszonyunk, akkor a felmondásunkat nem vagyunk kötelesek megindokolni, azonban vannak olyan esetek, amikor indoklási kötelezettségünk is van, pl. határozott idejű munkaviszony esetén.
- Felmondási idő: A felmondási idő munkavállalói felmondás esetén 30 nap, de figyeljünk rá, hogy a munkaszerződésünk nem rendelkezik-e esetleg eltérően! A 2. pontban írt közlésnek azért is van jelentősége, mert a felmondási idő a közlést követő napon kezdődik. Fontos, hogy a felmondási időt le kell tölteni (hacsak másképpen nem állapodunk meg a munkáltatóval), olyan tehát nincs, hogy felmondtam, és holnaptól már nem jövök. (Vagyis van, csak akkor a jogellenes felmondás következményeivel számolnunk kell.)
- Munkakörátadás: A munkakörünket kötelesek vagyunk megfelelő módon átadni. Ez sok mindent jelenthet, például dokumentációk, munkaeszközök vagy akár információk átadását, ez mindig adott munkakörtől függ. A munkakörátadás és az elszámolás feltételeit a munkáltatónak kell biztosítani, de kötelesek vagyunk ebben együttműködni.
A fentiekben összefoglaltakra tehát mindenképpen érdemes odafigyelni, ugyanakkor adott esetben sok más körülmény is lehet, amit szükséges figyelembe venni.
Ha bizonytalan, kérjen szakértő segítséget, én magam is örömmel állok rendelkezésére!
A jelen bejegyzésben szereplő tartalom nem minősül jogi tanácsadásnak és nem hoz létre megbízási szerződést. Minden ügy más és más, így minden esetben szükséges az ügy egyedi, részletes ismerete a személyre szabott megoldás megtalálásához. Kérdés esetén keressen bizalommal a www.drrusin.hu weboldalon található elérhetőségeken!
Fotó: pixabay.com
