Sajnos azzal, hogy az ember fia/lánya ingatlant vesz vagy elad, illeték-, illetve adófizetési kötelezettsége keletkezhet (Erről bővebben itt, itt és itt olvashat.).
Nyilván senki sem fizet szívesen sem illetéket, sem pedig adót, ilyenkor pedig a szerződést kötő felek könnyű megoldásnak gondolhatják, hogy például az ingatlan adásvételi szerződésben a valósnál kevesebb vételárat tüntetnek fel (csökkentve ezzel az illeték/adó alapját), a többit pedig készpénzben rendezik egymás között.
Mielőtt azonban olyan megoldásokon törnénk a fejünket, amik elsőre jónak tűnnek, érdemes végiggondolni az alábbiakat.
Először is érdemes figyelembe venni, hogy a NAV az illeték kiszabásakor a felek által feltüntetett vételárból indul ki, azonban amennyiben szemet szúr az eljáró ügyintézőnek, hogy a megjelölt vételár az ingatlan tulajdonságait figyelembe véve kirívóan alacsony, eljárást indíthat a forgalmi érték megállapítása iránt, ennek keretében pedig helyszíni szemlét is tarthat. Amennyiben magasabb forgalmi értéket állapít meg, úgy ezen becsült forgalmi érték alapján fogja kiszabni az illetéket, ami akár magasabb is lehet, mint amire a felek eredeti szándéka irányul.
Azon túl, hogy önmagában nem szerencsés a NAV előtt nem valós információkat feltüntetni, sőt a dolognak akár büntetőjogi következményei is lehetnek, vegyük figyelembe az alábbi példákat is:
Tegyük fel, hogy megvásárolunk egy ingatlant 50 millió forintért, de annak érdekében, hogy ne kelljen olyan sok illetéket fizetnünk, a szerződésbe csak 35 millió forintot tüntetünk fel. Ki is fizetjük az eladónak a vételárat, majd kiderül, hogy az ingatlan súlyos műszaki hibában szenved, aminek a javíttatása több millió forint összeget igényelne. Emiatt szavatossági igényünk keletkezik, és végső soron elállunk a szerződéstől, szeretnénk mindent „visszacsinálni”, visszaadjuk az ingatlant és kérjük vissza a pénzt, amit az eladó vissza is ad – 35 millió forintot. Ekkor már nehéz kapálózni, hogy de mi 50 milliót fizettünk érte, nagy eséllyel vagy soha, vagy pedig évekig tartó pereskedés mellett juthatunk a pénzünkhöz (és lássuk be, peres eljárás esetén pedig be kellene vallani, hogy mi bizony nem voltunk őszinték az adóhatósághoz).
Nézzük meg eladói oldalról is a fenti példát: A vevővel megállapodunk, hogy 50 millió forint a vételár, a szerződésben pedig feltüntetjük a 35 millió forintot. A vevő ki is fizeti a 35 millió forintot, ezzel pedig szerződés szerint teljesítette a „teljes” vételárat. Innentől – már ha nem kaptuk meg a legelején – hogyan jutunk hozzá a fennmaradó 15 millió forinthoz? Nagy valószínűséggel sehogy.
Hasonlóan kellemetlen helyzetbe kerülhet – a következő példa szerint akár az eladó, akár a vevő – ha az ingatlanra valakinek elővásárlási joga áll fenn. Ilyen esetben ugyanis az elővásárlásra jogosult részére meg kell küldeni a vevő által tett ajánlatot / adásvételi szerződést. Ha ezt az elővásárlásra jogosult elfogadja, akkor kvázi „belép” a vevő helyére, és vele jön létre a szerződés, mégpedig azon az áron, ami az ajánlatban / szerződésben volt, és onnan már nincs visszaút, azon az áron kell eladni (és el kell adni, nem lehet visszalépni!) az ingatlant. A vevő pedig, ha már átadta a különbözetet az eladónak, maximum a szerencsében bízhat, vagy abban, hogy az eladó „lenyeli” a veszteséget és visszaadja a pénzt. Nehéz eset.
A fentiek fényében látszik, hogy mind a vevő, mind pedig az eladó nagyon rosszul járhat ezzel, tehát semmiképpen sem javaslom, hogy hasonló módon próbáljunk „spórolni”, mert könnyen elképzelhető, hogy a végén jóval több pénzt bukunk el, mint amennyit megspóroltunk volna.
A jelen cikkben szereplő tartalom nem minősül jogi tanácsadásnak és nem hoz létre megbízási szerződést. Minden ügy más és más, így minden esetben szükséges az ügy egyedi, részletes ismerete a személyre szabott megoldás megtalálásához. Kérdés esetén keressen bizalommal www.drrusin.hu weboldalon található elérhetőségeken!
